Történetének eddig három fontosabb szakaszát lehet megkülönböztetni. Sajnálatos módon a szakaszokat nem a fesztivál szervezési, vagy művészeti életében bekövetkező fontosabb változások jelölték ki, hanem – az ország, és a régió művészeti életére a mai napig jellemző módon – a politika direktívái. A fesztivál léte ugyanis mindig bizonytalan volt: sem Szeged, sem az ország művészeti életébe nem épülhetett be szerves módon. A rendszerváltás előtt, de azóta sem kapta meg (egy rövid időszaktól eltekintve, mely 1991-1994. között volt) azt a támogatást, amely folyamatos fennállásához, fejlődéséhez, a hazai kulturális életbe történő szervüléséhez szükséges lett volna. Léte mindig az adott szervező egyéni képességein, személyes áldozatvállalásán múlott. Politikai döntések jelölték ki ilyenformán a fesztivál szakaszait is. Ezek a döntések azonban nem csupán a fesztivál folyamatosságát szakították meg eddig immáron három esetben. A fesztivál megszüntetését eredményező politikai döntések minden esetben negatív hatással voltak a rendezvénysorozatot szervező szakemberek személyes életére is: a politikai döntéshozók ugyanis mindegyik esetben gondoskodtak arról, hogy e szakembereket egzisztenciális hátrány (politikai zaklatások, munkanélküliség, megélhetési gondok stb.) is sújtsa szeretett rendezvényük megszűnése után.

A három történeti részre osztható Szegedi Jazz Napok első két szakaszának krónikája még javarészt feltáratlan, a hozzájuk kapcsolódó dokumentumanyag eddig nem lett publikálva. (Ezért erről csak nagyon hézagosan számolhatunk be.)

A Szegedi Jazz Napok első szakasza

Az első Szegedi Jazz Napokat 1972-ben Vági László, ismert szegedi jazzmuzsikus szervezte. Vági 1971-től a Szegedi Jazz Klub vezetője. 1972-ben megszervezi az első Szegedi Jazz Napokat, majd 1973-ban a másodikat. Az akkori vezetés lemondatta, ezért indította - a József Attila Tudományegyetem támogatásával - az Egyetemi Jazz Napokat. (A szegedi jazz-élet és a fesztiválok központja ebben az időben a József Attila Tudományegyetem és az Úttörőház volt.)

A Szegedi Jazz Napok második szakasza

A fesztivál nemzetközi rangra emelkedése Drienyovszki András tevékenységének köszönhető (aki, „hivatalosan” az Ifjúsági Ház technikusaként dolgozott). A Szeged városában folyó legújabb kori jazz-élet központját ettől kezdve a Szegedi Ifjúsági Ház jelentette. Az elmúlt, közel két évtizedben ide koncentrálódtak a jazzt szerető és értő módon szervező szakemberek, ennél az intézménynél sikerült kialakítani a koncertszerű jazz-zene hallgatás technikai feltételeit. Szegedet, Drienyovszki tevékenységének köszönhetően egészen 1985-ig az ország jazz-zenei életének egyik központjaként tartották számon. Az ellenzéki "másként gondolkodók" körében is méltán híressé vált (Ifjúsági Ház-beli) Szegedi Jazz Klub és Jazz Műhely (mint jazzoktatási központ) mellett minden őszön megrendezésre került a Szegedi Jazz Napok, mely fennállásának másfél évtizede alatt a műfaj rangos, nemzetközileg is számon tartott seregszemléje volt.
Drienyovszki megnövekedett munkáját praktikus okokból – na meg a kor „politikai kívánalmainak” megfelelően is - egy ún. „társadalmi vezetőség” segítette (amely a jazz-programoknak egyfajta külső védettséget is jelentett). A vezetőség tagjai Bódis Klára, (a JATE Angol Tanszékének tanársegédje), Eszes Ferenc, az Élelmiszeripari Főiskola tanára, Rózsási Győző, olajipari mérnök, Szalma Sándor egyetemi hallgató, valamint e dolgozat írója voltak. A munkamegosztás a következőképpen alakult: Drienyovszki András az egész munka irányítását, emellett a jazz koncertek, valamint fesztiválok szervezését vállalta; Szerdahelyi Zoltánnak jutott a Jazz Klub programjainak megszerkesztése, azokon bemutatók, előadások tartása. Szalma Sándor külön műsorblokkjával (A jazz Kelet-Európában) a klub programját színesítette, Bódis Klára tanárnő és Eszes Ferenc tanár úr az idegen nyelvű szakirodalom felkutatásában és fordításában segédkezett, míg Rózsási Győzőnek elsősorban a külső társadalmi kapcsolattartás jutott. A munka fő segítője Jóni Gábor, a ház főállású „népművelője” volt. A koncerteket, amelyekre Drienyovszki András a leginkább izgalmas előadókat hívta meg, sokan látogatták, a nemzetközi fesztiválokra pedig az egész országból, sőt, a határon túlról is érkeztek az érdeklődők. (A nyolcvanas évek elején annyira felszökött a látogatók száma, hogy az Ifjúsági Ház 600 fős nagyterme helyett a Sportcsarnokba kellett vinni a rendezvényt. Ilyen volt az Oregon együttes második szegedi fellépése, vagy a Jan Garbarek Quartet koncertje.) Tágas baráti kör vett részt egy-egy klubesten is, ahol a jazzstílusok ismertetése, nagy előadók bemutatása, új lemezek mustrája, a kelet-európai jazz fejlődésének nyomon követése számított fontos szerkezeti elemnek. Emellett kisebb hangszeres bemutatók, művészek meghívása, jazz-vetélkedők színesítették a programot. Egy-egy klubesten 60-100 jazz-kedvelő vett részt, zenét hallgatva, beszélgetve – egy pohár bor társaságában. Jó volt a kapcsolat a többi magyarországi jazz-központtal is: a Jazz Klub autóbusszal kirándulásokat szervezett a klubtagság számára például a nagykanizsai Jazzhétvégére, vagy a győri Anthony Braxton és George Lewis koncertre, a székesfehérvári Art Ensemble of Chicago ünnepre – hogy csak néhányat említsünk a sorból.
A fesztiválsorozat 1979-85 között érte el első csúcspontját, kiemelkedő programjaival sok esetben egymaga igyekezett "Porlód" kulturális életét Nyugat-Európa zenei vérkeringésében tartani. A hazai kiválóságok mellett világsztárok sorát hozta a Jazz Napok Szegedre, akik közül elég csak Larry Coryell, Charlie Byrd, Joe Henderson, Eberhard Weber, Jan Garbarek vagy az Oregon együttes nevét említeni. A Szegedi Ifjúsági Ház központi irányításával több helyszínen zajló eseményeken rendszerint 2-3 ezren vettek részt (többen a környező országokból), a nevezetesebb koncerteket egyenesben közvetítette a Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió, s a programokból részletek szerepeltek a Magyar Televízió műsoraiban is. Ezek után – politikai döntésre – megszűntek a színvonalas jazz-rendezvények Szegeden. Irányítói-fenntartói közül Drienyovszki András, Jóni Gábor és Szerdahelyi Zoltán mindannyian nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek. (Közülük Drienyovszki András végleg – míg Jóni Gábor ideiglenesen – el is hagyta Szegedet.)

A Szegedi Jazz Napok harmadik szakasza

Hét esztendős kihagyás után a Szegedi Ifjúsági Ház megújult vezetésének (Szerdahelyi Zoltán szakmai irányításával) 1992-ben sikerült felújítania először e nemes hagyományt. Az azóta minden esztendőben azonos időpontban megrendezett fesztiválok szakmai- és közönségsikere azt bizonyította, hogy érdemes volt az újrakezdésnek nekifogni. A nemzetközi hírű művészek ismét megtanulták Szeged nevét - a helyi és máshonnan idelátogató közönség pedig (a hazai és külföldről meghívott művészek-együttesek mellett) ismét világhírű zenészek produkcióiban is gyönyörködhetett. Mindemellett az is vitathatatlan, hogy az újrakezdéstől a korábbi sikersorozat magasabb szinten folytatódott. Ennek egyik jeleként 1995-től minőségi ugrást jelentett a Magyar Rádió részvétele is a rendezvénysorozaton, azzal, hogy a fesztivál teljes zenei anyagát rögzítette (a korábbi, csupán a fesztivál egyes részeire szorítkozó egyenes adások helyett). A Victor Máté vezetésével tevékenykedő csapat évről évre technikailag is jó színvonalú zenei anyagot készített, melyet a rádió, egy külön műsorsorozat keretében, rendre közvetített is. Az így elkészült anyagból egy helyi cég anyagi támogatásával 1997-ben, a fesztivál 25. évfordulóján - a szegedi muzsikusok legjobb felvételei kiválogatásával - egy CD-lemez is készült.
A színvonal-emelkedés további bizonyítéka, hogy ennek az időszaknak a fesztiváljain soha nem látott számban léptek fel nemzetközi hírű előadók. Közülük néhányan:
Charlie Parker Memorial Band (USA), Miroslav Vitous and Synthetic Orchestra (USA), Itchy Fingers (Nagy Britannia), Kovács Tickmayer István (Jugoszlávia), Roscoe Mitchell Quartet (USA), John Surman-Karin Krog Duo (Nagy Britannia-Svédország), A. A. B. (Nagy Britannia), Black Voices (Nagy Britannia), Lajkó Félix and The Royal Shadows (Jugoszlávia), The Landes Jugend Jazz Orchesters Hessen (Németország), Scandinavian Jazz Quartet (Finnország), Abercrombie Organ Trio (USA), Keith Tippett - Andy Sheppard Duo (Nagy Britannia), Twentieth Century Saxophones (Nagy Britannia), Snétberger Ferenc (Magyarország), Dewey Redman Quartet (USA), Milosc (Lengyelország), Egberto Gismonti Trio /Brazilia/, Betty Carter and her Trio /USA/, John Surman Quartet (Nagy Britannia), Paul Motian’s Electric Bebop Band /USA/, Ralph Towner /USA/, Tony Lakatos Quartet (Magyarország-USA/.
E harmadik szakasz történetét – részletes dokumentációval – tartalmazza Szerdahelyi Zoltán „Volt egyszer egy fesztivál… A Szegedi Jazz Napok története 1992-1998.” c. kötete.

A fesztivál harmadik szakasza az 1998. évi Szegedi Jazz Napokkal zárult. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének 205/1999. (III. 19.) Kgy. sz. határozata ugyanis megvonta a támogatást az 1999. évi fesztivál megrendezésétől, s ezzel a rendezvény szervezését lehetetlenné tette. (Ráadásul e határozatot is oly késői időpontban hozta meg, amely a pályázat vagy szponzorok által történő finanszírozást is lehetetlenné tette.) Az önkormányzat áldásos tevékenysége azzal folytatódott, hogy az Ifjúsági Ház élére olyan vezetőt neveztek ki, akinek a pályázatában egy szó sem esett nemzetközi fesztivál szervezéséről.

2003: A Szegedi Jazz Napok újraélesztése

Szeged Megyei Jogú Város 2002. december 13-i ülésén határozatot hozott a szegedi nemzetközi fesztivál újbóli megrendezésével kapcsolatban. A közgyűlési határozat értelmében Dr. Botka László polgármester levélben felkérte az eddigi fesztiválok szervezőjét dr. Szerdahelyi Zoltánt, hogy a 2003. évi Szegedi Jazz Napok szervezésével kapcsolatos munkálatokat kezdje meg. A közgyűlés döntésének megfelelően a város a fesztivál megrendezését anyagilag is támogatja.